Sikítva ébredtem… hideg verejtékemben úszom, hideg szél fúj az ablakon, át a lakáson. Jamie nincs mellettem. Hol van? Kapok a telefonomhoz, sem egy üzenet, sem egy hívás, semmi. Hol van a párom, akinek mellettem kellene lennie? Bolyongok egy világban, ahol magamra maradtam. Azt álmodom, bántanak. Kristóf bánt. Jamie-t keresem, kétségbeesetten, de ő nem tesz semmit. … Olvass tovább
Hazudj még, hogy elhiggyem, itt vagy! Hazudj, hogy elviszel! Hazudd, hogy megint az ölembe fekszel, és a zuhanyzóban is hozzám simulsz! Hazudd, hogy megcsókolsz! Mintha a lelkem kiválna a testemből, mikor mögötted ülök a Harley-don, csak a száguldást érzem, az ellenállást; nem illesz bele a tömegbe. Sem te, sem ez a kapcsolat. Csak édes hazugságokkal … Olvass tovább
Szikrázó napsütés, míg én siettem haza Jamie-hez. Egyberuha, kezemen a táskám, ám csak arra figyeltem fel, ahogy pár ember áll az utca közepén. Tom, a bátyám gitározott, gyönyörű spanyol gitárján, David, az egyik haverja dobolt egy ládán, amin ült, míg egy teljesen ismeretlen férfi életem legromantikusabb dalait énekelte. So help me girl… Jamie csak állt … Olvass tovább
Itt fekszik mellettem. Szakálla összevissza kócolódva, amit olyan gondosan fésülget, haját megint le kéne vágnom… nincs kedvem felkelni sem, csupán odabújnék meztelen hátához, hogy érezzem puha bőrének szédítő illatát. Egy mentőautó száguld el a közeli úton, víjjogva, mint valami madár, közben a villamos csikorgását hallani. A szellő kellemesen befúj, végre hagy minket aludni, ugyanis eddig … Olvass tovább
Kyoko volt a legszebb csaj, akit valaha láttam; rövid, vörös haj jól illett a vékony, zöld szemekhez, a sápadt, hófehér bőrhöz. Apja egy francia katonatiszt, anyja egy japán tanárnő a suliban, francia-japán szakon. Én is hasonló vagyok hozzá abban, hogy nekem anyám francia, apám félig francia. A normandiai partraszállás után a papi nem akart hazamenni … Olvass tovább
Mit jelent neked az a sárga, büdös kis növényke, ami minden parkban ott van? Minden utcán, téren, járdán, útszegélyen. Nekem az otthont; anyu nyírja a füvet, szenved a vezetékkel, te pedig elé szaladsz, a térig érő fűbe veted magad, és letéped a leghosszabb szárú virágot. Aztán mellette megtalálod a még annál is hosszabb szárút, amit … Olvass tovább
Csörömpölve csattant a tányér a krémszínű taposóra. Torkom szakadtából ordítottam Jamie-vel, legszívesebben mezitláb tapostam volna a cserepekbe, inkább gyötörjön a testi fájdalom, mint az, ami most történt. – Eszemben sincs elbaszni a barátságomat vele! Egyszer már megjártam ezt, még egyszer nem fogom! Jamie zöld szemeiben valami idegent láttam, értetlenséget, vagy talán félelmet? Sosem hagynám el! … Olvass tovább
Nincs értelme a csipkés tangának, ahogy a fűzőnek sem, ha azt látom, hogy este nyitva a lencsetartód. Mit tegyek, ha a géped kikapcsolva hever a kanapén, és a párna is csak az illatodat őrzi? Nem forgolódsz mellettem, nem látom azokat a pici, sós gyöngyöket a homlokodon, amiket úgy utálok, ha rám kened. Nyomott csend ül … Olvass tovább
Reidar is megérkezett, kezdődhet az ebéd. Fekete pólóban, kockás, világos nadrágban. Átlagos, szőkésbarna, kék szemű, enyhén szeplős férfi, aki pár nap múlva tölti a harmincat. Teste kidolgozott, bármely más hapsi irigyelhetné, mert nem az az izomagyú-típus, a nők döglenek utána. Mi, rokonok sajnos nem tehetjük meg, pedig nekünk nem is vérrokonunk; az édesapja évekkel ezelőtt … Olvass tovább
Bip-bííp, bip-bííp… – Mi a… – ébresztő. – Milyen nap van, hányadika? – Mark, hétfő van! – Klyde, a szobatársam már hajnalban fel szokott kelni, megy le a kondiba és edz, reggel is, délután is. Igazi kidolgozott testű srác, mindenki irigy rá ezért, én nem. Nekem van elég rajongóm, de az a hála, hogy Klyde … Olvass tovább
